Közvetlenül a gyártótól
Ingyenes szállítás 0 Ft-tól
Gyors szállítás
Biztonságos fizetés
Közvetlenül a gyártótól
Az emissziómérő műszerek fizikai mérési elveket – például NDIR- és elektrokémiai szenzortechnológiát – kombinálnak az alkalmazáshoz igazított mintavételi és gázkondicionáló rendszerrel, hogy megbízhatóan meghatározzák a gázkomponenseket, mint a CO, CO2, NOx vagy SO2, mg/m3-ben vagy tf.%-ban. A megfelelő technológia megválasztása dönti el, hogy a mért értékek valós üzemi körülmények között stabilak, szabványnak megfelelők és hosszú távon üzemeltethetők-e.
A nem diszperzív infravörös mérés (NDIR) az emissziómérési technika egyik legfontosabb technológiája. Azon alapul, hogy bizonyos gázok – például CO, CO2 vagy NO – jellemző hullámhossztartományokban abszorbeálják az infravörös sugárzást. Egy NDIR-analizátor infravörös fényt küld át egy, az elemzendő gázzal töltött mérőküvettán, és méri a fény csillapodását. A gázkoncentrációt ebből a csillapodásból a Lambert–Beer-törvény alapján számítják ki.
Az NDIR-mérőszakaszokat magas hosszú távú stabilitás és szelektivitás jellemzi bizonyos komponensekre. Gyakran alkalmazzák folyamatos emissziómérésekhez, ahol több nagyságrendet átfogó mérési tartományokat (pl. néhány mg/m³-től a g/m³-es tartományig) kell lefedni. Sok CEMS-rendszerben több NDIR-csatornát párhuzamosan alkalmaznak a különböző komponensek egyidejű detektálásához.
Az NDIR-mérések előnyei közé tartozik:
magas hosszú távú stabilitás és alacsony drift,
jó szelektivitás bizonyos gázokra,
alkalmasság folyamatos mérésekre rövid frissítési időkkel.
Korlátok ott merülnek fel, ahol a gázoknak nincs kifejezett IR-abszorpciójuk, vagy ahol a hasonló abszorpciós sávok közötti keresztérzékenységeket gondosan kompenzálni kell. Ezenkívül az NDIR-mérések stabil hőmérsékletet és meghatározott nyomást igényelnek a mérőrendszerben, hogy a mg/m3-re való átszámítás normálkörülmények között helyesen történjen.
Az elektrokémiai érzékelőket gyakran alkalmazzák O2, NO, NO2, SO2 vagy CO mérésére emissziómérő műszerekben. Egy elektrokémiai érzékelő elektrolitos és elektródás mérőcellából áll. A mérendő gáz a cellába diffundál, elektrokémiai reakcióba lép, és a gázkoncentrációval arányos áramot generál. Az elektrokémiai érzékelők kompaktak, viszonylag költséghatékonyak, és különösen alkalmasak mobil emissziómérő műszerekhez.
A paramágneses érzékelőket különösen a pontos O2-mérésekhez alkalmazzák. Kihasználják azt a tényt, hogy az oxigén paramágneses, azaz mágneses tér vonzza, míg a legtöbb más gáz diamágneses. Egy paramágneses O2-érzékelőben az O2-koncentráció változása a mérőgázban mérhető elmozdulást vagy erőváltozást okoz a mágneses térben. Ezt a változást elektromosan detektálják, és O2-koncentrációvá alakítják.
A felhasználók számára olyan kérdések merülnek fel, mint: mikor elegendő egy elektrokémiai érzékelő, és mikor célszerű paramágneses érzékelőt alkalmazni? A válasz a pontossági, hosszú távú stabilitási és karbantartási igényektől függ. Mobil készülékekben az elektrokémiai érzékelők jó kompromisszumot kínálnak a pontosság és a kezelhetőség között. Magas pontossági és rendelkezésre állási igényű stacionárius rendszerekben a paramágneses O2-érzékelők előnyöket nyújthatnak.
Ahhoz, hogy a szenzorок vagy mérőszakaszok megbízható eredményeket adjanak, a füstgázt a tényleges elemzés előtt helyesen kell kinyerni és kondicionálni. Egy tipikus emissziómérési lánc ezért a következőket tartalmazza:
fűtött kinyerési szonda a füstgázáramban,
fűtött mintavevő cső,
szűrők és részecske-leválasztók,
gázkondicionáló modulok (pl. hűtők, kondenzátum-leválasztók),
áramlásfelügyelet és szükség esetén szivattyúk.
A fűtött kinyerési szonda biztosítja, hogy a kondenzálható összetevők ne rakódjanak le már a szondában, és ne hamisítsák meg a mért értékeket. A fűtött mintavevő csövek megakadályozzák a kondenzációt a gázkondicionálási szakaszig. A gázkondicionálási szakaszban a füstgázt meghatározott körülmények közé hozzák – például meghatározott maradék nedvességtartalomra szárítással vagy por és aeroszolok leválasztásával. Csak ezután jut a kondicionált gáz az analizátorokba.
A folyamatos emissziómérésekhez használt szabványos gázkondicionáló rendszer gyakran tartalmaz:
előszűrőket a durva részecskék leválasztásához,
gázmosókat vagy szárítóegységeket a páratartalom csökkentéséhez,
finomszűrőket a maradék részecskék eltávolításához,
áramlás- és kondenzátum-felügyeleti eszközöket.
A gázkondicionáló rendszer kialakítása erősen függ az alkalmazástól. Magas porszennyezettségű folyamatokban (pl. cementégető kemencék) a szűrőknek és szondáknak különösen robusztusnak és könnyen karbantarthatónak kell lenniük. Nedves, kéntartalmú füstgázokban a megfelelő anyagválasztás kulcsfontosságú a korrózió és a mérési hibák elkerülése érdekében.
Technológiai szempontból a mobil és stacionárius emissziómérő rendszerek elsősorban a mintavétel, a gázkondicionálás és az analizátortechnika kialakításában különböznek. A mobil készülékek gyakran elektrokémiai érzékelőket és kompakt NDIR-mérőszakaszokat kombinálnak egy hordozható házban, amelyet változó mérőhelyeken való használatra optimalizáltak. A stacionárius rendszerek ezzel szemben egy rögzített mérőhelyen való folyamatos üzemeltetésre terveztek, és kiterjesztett gázkondicionálással, automatikus nulla- és tartomány-ellenőrzésekkel, valamint folyamatos felügyeleti eszközökkel rendelkeznek.
A mobil és stacionárius technológia közötti döntés olyan kérdésektől függ, mint:
Ismétlődő ellenőrzésekről vagy törvényileg előírt folyamatos monitorozásról van szó?
Hány mérőhelyet kell felügyelni, és mennyire hozzáférhetők?
Milyen pontossági és rendelkezésre állási követelmények vonatkoznak?
A mobil emissziómérő műszerek ideálisan alkalmasak szervizmérnökök, üzembe helyezések vagy több létesítményen végzett kampánymérések számára. A stacionárius rendszerek az első választás, ha a határértékeket folyamatosan kell felügyelni és megfelelő előírások vannak érvényben.
Örömmel állunk rendelkezésére szakértelmünkkel és egyéni megoldásainkkal.