Közvetlenül a gyártótól
Ingyenes szállítás 0 Ft-tól a webshopos rendelésekre
Gyors szállítás
Biztonságos fizetés
Közvetlenül a gyártótól
Először határozza meg a rendszert, a közeget, az üzemi állapotot és a mérési célt. Ezután válassza ki az alkalmazásnak megfelelő nyomásfajtát, mérési tartományt, csatlakozásokat és dokumentációs terjedelmet.
Gázkészülékeknél megkülönböztetünk gáz áramlási nyomást és gáz nyugalmi nyomást. A mérési feladattól függően fűtési rendszereken emellett a statikus vagy a differenciálnyomást is rögzítik. Klíma- és szellőzőrendszerekben például a szűrő előtti és utáni differenciálnyomást mérik. Az értékeléshez fontos a mérési pont, a csatlakozási irány, az üzemállapot, a térfogatáram, valamint a berendezés- vagy szűrődokumentáció.
A gáz áramlási nyomását a gázelvétel közben mérik – jellemzően csatlakoztatott készüléknél, meghatározott üzemi állapotban. A gáz nyugalmi nyomását akkor mérik, amikor nincs gázelvétel.
A vizsgálati nyomás, a vizsgálati idő és a gázvezeték-vizsgálat menete a rendszertől és az érvényes szakmai előírásoktól függ. A terhelés-, tömörség- és használhatósági vizsgálatokat nem egyetlen általános érték alapján ítélik meg. Ezeket a vonatkozó eljárásoknak megfelelően, szakképzett szakszemélyzettel kell elvégezni. Az ismételhető eredmények érdekében dokumentálják többek között az üzemi állapotot, a csatlakoztatott fogyasztókat, a mérési pontot és az időpontot.
A szűrő be- és kimenete közötti növekvő differenciálnyomás összehasonlítható térfogatáram mellett nagyobb áramlási ellenállásra és növekvő szűrőszennyeződésre utalhat. Mivel a differenciálnyomás a térfogatárammal is változik, ezt az értékelésnél figyelembe kell venni vagy dokumentálni kell.
A karbantartási vagy cserehatárértéket a szűrő- vagy berendezésdokumentációból kell kiolvasni. Ez egyetlen mért értékből általánosan nem vezethető le.
A mérés előtt ellenőrizze a készüléket, az egységet, a nyomás típusát, a nullpontot, a csatlakozási irányt, a tömlőrendszert és a mérési tartományt. Rögzítse az üzemállapotot is, és ha releváns, a térfogatáramot. Feltűnő differenciálnyomást okozhat például egy megváltozott térfogatáram, eltérő szelepállás vagy szivárgó, illetve megtört tömlőrendszer.
Hűtőrendszereknél és hőszivattyúknál a nyomás-, hőmérséklet- és folyamatadatokat együtt értékelik. A hűtőköri nyomásmérés, a nyomástartási vizsgálat, a szivárgáskeresés, a hűtőközeg-feltöltés és a légtelenítés eltérő feladatok – mindegyiknek saját mérési célja és műszerkövetelménye van.
Üzem közben a hűtőkör nyomásértékeit a hőmérséklet- és folyamatadatokkal együtt értékelik. A rendszertől és a mérési módszertől függően a nagynyomású és a kisnyomású oldalon vesznek fel értékeket. Jelentőségük többek között a hűtőközegtől, az üzemmódtól, a környezeti feltételektől és a rendszer állapotától függ.
Ezért egy önmagában álló nyomásérték általában nem elegendő a teljes körű értékeléshez. Hasonlítsa össze az adott rendszer előírásaival vagy referenciaértékeivel, és vegye figyelembe a megfelelő hőmérsékletméréseket. A mérőműszernek illeszkednie kell a nyomásszinthez, a hűtőközeghez, a csatlakozáshoz és a mérési tartományhoz. Dokumentálja a mérési pontot, a hűtőközeget, az üzemmódot, a nyomásértékeket és a releváns üzemi feltételeket.
Nyomáspróbánál a rendszert meghatározott eljárás szerint definiált próbanyomásnak teszik ki. Ha eközben azt figyelik, hogy a nyomás egy bizonyos ideig tartható-e, ez a nyomástartási eljárás a tömörség megítélésére szolgál. A próbanyomás, a próbaközeg, a próbaidő és az értékelés a rendszertől, a gyártói adatoktól és az érvényes szakmai előírásoktól függ. A nyomásváltozásokat a hőmérséklet alakulásával, a mérési feltételekkel és a mérési bizonytalansággal összefüggésben kell értékelni.
A szivárgáskeresésnek más a célja: egy feltételezett szivárgási pont behatárolására szolgál. Ehhez a hűtőközeghez és az eljáráshoz illő szivárgáskereső műszert vagy egy másik előírt eljárást alkalmaznak. A nyomáscsökkenés szivárgásra utalhat, de nem mutatja meg, hol található a szivárgási pont. A vizsgálati módszert, az eredményt és az esetlegesen elvégzett intézkedéseket dokumentálni kell.
A légtelenítés során levegőt és nedvességet távolítanak el a hűtőkörből. A célérték és az eljárás a rendszertől és a gyártói adatoktól függ. Egy megfelelő vákuummérő műszer felügyeli az alacsony nyomástartományt; egy hagyományos manométer erre általában nem elegendő.
A célérték elérése után a rendszert – ha az előírt eljárás megkívánja – leválasztják a vákuumszivattyúról, és a nyomás alakulását a meghatározott vizsgálati idő alatt figyelik. A nyomásemelkedésnek több oka is lehet, és nem automatikusan bizonyítja a szivárgást. A megfigyelés nem határozza meg a szivárgás helyét, és nem helyettesíti az esetlegesen előírt nyomás- vagy tömörségvizsgálatot. Dokumentálja a célértéket, a kezdő- és végértéket, valamint a megfigyelés időtartamát.
Tisztaterekben a differenciálnyomás a területek közötti tervezett nyomáskaszkád felügyeletére szolgál. A megengedett értékek a tisztatér-koncepcióból, a folyamatkövetelményekből és az érvényes minőségi előírásokból adódnak.
A mérési irányt, a referenciahelyiséget és a mérési pontot egyértelműen meg kell határozni. A két összekapcsolt helyiség megadása nélküli mért érték nem teljes. A vizsgálati jegyzőkönyvben legalább mindkét terület, a mérési irány, az egység, az időpont és az üzemi állapot kerül rögzítésre.
Az egyszeri mérés pillanatfelvételt ad. A folyamatos felügyelet emellett láthatóvá teheti az ingadozásokat, az ajtónyitásokat és az időszakos eltéréseket. Hogy melyik megoldás megfelelő, az a kritikusságtól, a folyamatkövetelménytől és a szükséges reakcióidőtől függ.
Alacsony differenciálnyomásoknál a mérési tartomány és a felbontás különösen fontos. Ellenőrizze továbbá a tömlővezetést, a csatlakozási irányt, a nullpontot és a mérési pontok helyzetét, hogy a mérési elrendezés ne torzítsa el a nyomáskaszkádot.
Örömmel állunk rendelkezésére szakértelmünkkel és egyéni megoldásainkkal.