Hogyan mérik a hőmérsékletet?

Ebben a példában a kijelző 22,3 °C-ot mutat, ami azt jelenti, hogy a felbontás 0,1 °C. Ha a kijelző 22,34 °C-ot mutatna, a felbontás 0,01 °C lenne. Digitálisan működő készülékeknél a kijelző utolsó jegye +/- 1 > egységet ugorhat. Ezt a legkisebb egységet digitnek nevezzük.

Pl.: kijelző 22,3 °C; kijelző −1 digit 22,2 °C; kijelző +1 digit 22,4 °C.

Minél rosszabb egy mérőműszer felbontása, annál jobban befolyásolja a digitjump a mérőműszer pontosságát.

Az érintéses mérésnél az érzékelő közvetlen fizikai érintkezésben van a mérendő közeggel vagy felülettel. Ez a módszer általában nagyon pontos és stabil mért értékeket ad (pontosság ±0,4 °C vagy jobb).

Tipikus alkalmazási területek a felületi hőmérsékletek, folyadék- vagy levegőhőmérsékletek mérése.

Hátrány: Nem alkalmas mozgó, nehezen hozzáférhető vagy nagyon forró tárgyakhoz.

Az infravörös mérés érintésmentes hőmérséklet-érzékelést tesz lehetővé. Minden test hőmérsékletétől függően infravörös sugárzást bocsát ki (hullámhossz-tartomány: 0,7–14 µm). Egy infravörös érzékelő fogadja ezt a sugárzást, és kiszámítja belőle a felületi hőmérsékletet. A döntő előny az, hogy nincs szükség közvetlen érintkezésre – ideális mozgó, nehezen hozzáférhető vagy érzékeny felületekhez.

Fontos paraméter a mérési objektum emissziós foka (ε). A készülékeket fekete test sugárzón kalibrálják (ε = 1); eltérő emissziós értékű anyagoknál az emissziós fokot helyesen kell beállítani a mérési hibák elkerülése érdekében.